1. Fejezet - Music

     

  

      Reggel a telefonom idegesítő csipogó hanggal jelezte, hogy suliba kéne menni. Nem törődve semmivel csaptam rá és azonnal abba hagyta a csipogást.

- Samantha! Elkésel! - Anya hangosan kiabált, mire morogva a másik oldalamra fordultam és próbáltam vissza aludni. De ezt anya nem engedte. Feltrappolt a lépcsőn és lehúzta rólam a takarót. Felültem és kába fejjel néztem rá. Elhúzta a sötétítőt így a fény utat kapót a szobámba. Nyöszörögtem egy sort majd végre felkeltem. Becammogtam a fürdőbe. A tükörből egy szénakazal fejű lány nézett vissza. Picit megrémültem a tükörképemtől. Fogta mostam. Utána visszamentem a szekrényemhez. Egy Nirvanás pólót és szaggatott farmert vettem ki. Gyorsan magamra kaptam őket majd megcsináltam a hajam. Hátul feltupíroztam utána rá fésültem. Elől teljesen kisimítottam. Egy szem ceruza és egy spirál segítségével fekete szint varázsoltam a szememnek. Lábamra felhúztam a szintén fekete bakancsom majd telefonomat zsebre vágtam, a táskámat pedig hátamra kaptam. Lesprinteltem a lépcsőn a konyhába ahol csak anya pakolt. Josh gondolom már elment dolgozni. Felkaptam egy almát majd indulni készültem.

- Légy jó és próbálj meg nem bajt keverni. - Nyomott puszit a fejemre.

- Ígérem! - pusziltam meg majd ki sétáltam a meleg tavaszi időbe. Csendbe sétáltam a suliig. Az iskola kapu előtt sóhajtottam majd beléptem. A pláza macskák lenézően sutyorogtak rólam. Lehajtott fejjel lépkedtem az osztályterem elé. Első órám matek, remek. Szinte láthatatlanul lépkedtem fel a lépcsőn majd végig a folyosón. Feltűnés nélkül ültem le az ablak felőli sor utolsó padjába.

Már mindenki szállingózik a terembe és a csengő is megszólalt. A matek tanár lépett be a terembe Miss. Lotary, aki imád engem a táblánál szívatni.

- Mindenki üljön a helyére! Szájakat befogni! - harsogta túl a társaságot. Miután mindenki helyet foglalt újra megszólalt. - Lotawey a táblához! - hívta ki Ericet. Mivel ez egy hosszú felelés lesz elő vettem a rajzfüzetem és firkálni kezdtem.

- Lotawey tanult maga az órára? - kiabált 15 perc után Ericel.

- Nem tudtam tanárnő! - vonta meg a vállát.

- Még is mi volt fontosabb, mint tanulni? - kérdezte dühtől forgó szemekkel.

- Meccset néztem. - vigyorgott. A többiek felröhögtek, én pedig lefejeltem a padot. Utána behúzott nyakkal vártam Miss. Lotary kiabálását.

- Elegem volt belőletek. Holnap mindenki ír egy röpdolgozatot. - Felállt, és az asztalra csapott. A mellette álló Eric vissza osont a helyére majd behúzott nyakkal vissza ült. 

- De tanárnő! - kiabáltam előre.

- Samantha! - Szólt rám, mire megforgattam a szemem majd vissza ültem és óra végéig csak rajzoltam.

Kicsengő után csak a kockák és én voltam a terembe. Ők kussba ültek és a telefont nyomták én pedig rajzoltam. Az ajtón a suli menői jöttek be.

- Te milyen óránk is lesz?  - üvöltötte Scott. 

- Barom, minek kiabálsz?! Amúgy meg irodalom. - lökte meg Noah. Ő a suli kosárlabda csapat kapitánya és a legmenőbb leghelyesebb pasi. Több száz lányai szerint.

- Retardált - motyogtam át orrom alatt. Összeszedtem a cuccom és átmentem a zene terembe, ahol most lyukas óra lesz. Végig sétáltam a folyóson, egyenesen be a terembe. A táskámat ledobtam a zongora lábához, majd leültem elé és gondolkodni kezdtem. Ujjaimat a billentyűkre simítottam. Kezem automatikusan kezdett el játszani egy dalt. Ujjaim lágyan mozogtak és tökéletesen egybeforrtak a billentyűkkel. Az órák már mennek és a terem hangszigetelt. Elkezdtem énekelni a dalt. 

What would I do without your smart mouth?

Dwrawing me in,and you kicking me out

You've got my head spinning,no kidding,I can't pin you down

What's going on in that beautiful mind

I'm on your magical mystery ride

And I'm so dizzy,don't know what hit me,but I'll be alright

My head's under water

But I'm breathing fine

You're crazy and I'm out of my mind

'Cause all of me

Loves all of you

Love your curves and all your edges

All your perfect imperfections

Give your all to me

I'll give my all to you

You're my end and my beginning

Even when I lose I'm winning

'Cause I give you all of me

And you give me all of you,ohoh

How many times do I have to tell you

Even when you're crying you're beautiful too

The world is beating you down,I'm around through every mood

You're my downfall,you're my muse

My worst distraction,my rhythm and blues

I can't stop singing,it's ringing,in my head for you

My head's under water

But I'm breathing fine

You're crazy and I'm out of my mind

'Cause all of me

Loves all of you

Love your curves and all your edges

All your perfect imperfections

Give your all to me

I'll give my all to you

You're my end and my beginning

Even when I lose I'm winning

'Cause I give you all of me

And you give me all of you,ohoh

Give me all of you

Cards on the table,we're both showing hearts

Risking it all,though it's hard

'Cause all of me

Loves all of you

Love your curves and all your edges

All your perfect imperfections

Give your all to me

I'll give my all to you

You're my end and my beginning

Even when I lose I'm winning

'Cause I give you all of me

And you give me all of you

'Cause all of me

Loves all of you

Love your curves and all your edges

All your perfect imperfections

Give your all to me

I'll give my all to you

You're my end and my beginning

Even when I lose I'm winning

'Cause I give you all of me

And you give me all of you

I give you all of me

And you give me all of you,ohoh

     Mikor befejeztem valaki tapsolni kezdett mögöttem. Megfordultam és Noah támaszkodott az ajtófélfának.

- Ügyesen zongorázol, és szép hangod is van. - mosolygott rám.

- Kössz - válaszoltam. Nem vagyok beszédes típus és nem akarok. Kérdőn fürkészni kezdtem az arcát.

- Nem árullak be, hogy lógtál óráról. - eresztett felém egy félmosolyt. Bólintottam majd felkaptam a táskám és ki siettem a folyosóra, ahol a tinik őrjöngtek és egymást próbálták túl üvölteni. Lesiettem a szekrényemhez. A táskámból kikaptam egy ceruzát, egy radírt és a rajzfüzetem. A többi cuccomat beszórtam és lezártam a szekrényajtót.

Fejemet lehajtva léptem ki az udvarra és az egyik udvar sarkában levő padra telepedtem le, majd az ölembe vettem a füzetet és firkálni kezdtem.

Mindig a rajzba menekültem. Ha unatkoztam, ha valami bántott, ha valami bajom volt, mindig.

A füzetbe sok rajz díszeleg és a szobám falán is van pár darab.

- Ne! Engedjetek el! - Hallottam meg egy vékony fiú hangot. Fejemet a hang irányába fordítottam.

Eric épp az egyik kilencedikes fiút - Ha nem tévedek Kentint - szekálta. A fiút felemelte a pólója nyakánál fogva és úgy tartotta a földtől már centire. Körülöttük csak röhögtek.

- Kérlek, tegyél le! - A fiú hangosan sipít, de Eric csak tovább röhögött az arcába jobbra balra ingatta így a fiú csak hintázott.

- Tedd le! - Felálltam és eléjük léptem tök nyugodtan. Körülöttünk mindenki elcsendesült és kíváncsian várta mi lesz. Eric ledobta(!!) a fiút, aki egyből el futott.

- Nekem te ne parancsolj Johnson - röhögött az arcomba. Kérdőn felhúztam a szemöldököm és újra megszólaltam.

- Mi van, csak a kicsikkel bírsz el? - nevettem gúnyosan. Abba hagyta a röhögést és mérgesen nézett rám.

- Hogy mondod? - sziszegte fogai között és közelebb lépet.

- Eric hagyd! - jött elő Noah. Eric hitetlenkedve nézett a fiúra, aki tulajdonképpen megvédett.Kaptam egy haragos pillantást majd elment mellettem de azért nekem jött. Megfordultam felkaptam a cuccaim és bementem a terembe.

- Johnson kisasszony jöjjön ki! - jött be Mr. Donat. Nem hiszem el! Be sem ért, de már engem pécéz ki. Sose voltam jó irodalomból és nem is leszek. - Nos, mit tanult a mai órára? - nézett rám gonoszan.

- Öhm.. - kezdtem el dadogni.

- William Shakespeare? - kérdezte. Gondolom az életrajzára kíváncsi. Kérdezzen mást ezen esetben. Csak néztem magam elé.

- Johnson tanulni luxus?! - vágta le a naplót az asztalra. Megvontam a vállam. - Rendben...akkor kicsit veszünk el a szabadidejéből. Mr. Jackson elvállalja Miss. Johnson korrepetálását? - kérdezte Noah-t.

- Nem! Nem, nem és nem! - kezdtem el azonnal tiltakozni. - Nem kell nekem korrepetálás! - ráztam a fejem.

- Csak így lesz hajlandó tanulni. Remélem Noah jó hatással lesz rád - nézett rám szigorúan szemüvege mögül. Megforgattam a szemem. - Nos, jövőhéten újra felelni fog.

Visszamentem a helyemre és levágtam magam a padba.

- De szerencsés!

- Én örülnék, ha engem korrepetálna!

- Mázlista! - jöttek az ilyen és e fajta mondatok a pláza macskáktól.

Végig untam az egész órát. Csengő után még a tanár előtt száguldottam ki a teremből és az eldugott padra ültem le. Miért? Miért kell nekem ilyen rossznak lennem irodalomból? Miért kell Noah-nak ráérni?

- Pfuu.. - fújtattam csak úgy magamnak.

- Szia - jött elém mosolyogva Noah. Kérdőn néztem rá és vártam mit akar mondani. - Öhm...ma nekem nem jó, de mondjuk pénteken rá érsz? - kérdezte.

- Nekem jó - válaszoltam mogorván. Bólintott majd elment ökörködni a haverjaival.

Szép kis hetem lesz...

Hey everybody! Ez lett volna az első rész, ha bármi véleményetek van, írjátok meg nyugodtan :)

Ölel: Viki

Lektorálta: Fortuna Blind

Prológus

 

      Éltetek már úgy,hogy ti voltatok a magatok árnyéka? Nem? Én a mi napig így élek.
Samantha Johnson a nevem, emo vagyok, emiatt pedig igen sokat lenéznek, a mai napig.
Csak  mert én nem akarok úgy kinézni mint egy pláza macska. Egyedi akartam lenni, ez azt hiszem sikerült is. Felnyírt fekete haj, zöld szemek, ajak piercing, bírom a szaggatott gatyát és a bandás pólókat.
    Nincsenek barátaim. Sokan kerülnek mert ridegnek tartanak, pedig ez csak álarc, ami már összeolvadt a valódi valómmal. A szüleim öt éves koromba elváltak, az apám egészen addig ütött. Anyámnak ebből elege lett, így nyolc éves koromra elszöktünk tőle. Most Londonba élünk egy kis kertes házba. Anya ügyvéd a nevelő apám - Josh akit amúgy nem bírok de nagyon akarja, hogy jóba legyünk - egy könyv kiadónál dolgozik. Én a sok teher miatt, amit az apám okozott nekem megváltoztam. Elhidegültem az emberektől,nincsenek barátaim és sokan félnek tőlem.
Viszont az életem 180 fokos fordulatot vesz mikor megtudok egy titkot ami talán megpecsételi a jövőm is?! A szerelem is megjelenik?